Közelítő Távolító .. szemhéj alatt marad a só?

A magyar U20 - s és a felnőtt válogatottak szereplése lassan - lassan véget ér erre az idényre. Hogy milyen eredménnyel zártuk az évet és a különböző sorozatokat? Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk erről, egyetlen mérkőzés végeredménye még hiányzik a sorból: U20 - s válogatottunk bronzmérkőzése, amit a mai nap folyamán játszanak majd le. Addig is lássuk, az eddigi lejátszott mérkőzések alapján, hogy "muzsikáltak" hazánk címeres mezében a "kicsik" és a "nagyok".

Szombat este a holland szakember, Erwin Koeman irányította felnőtt válogatottunk Koppenhágában mérte össze tudását Dániával a jövő évi Világbajnokság selejtezőjének utolsó körében. Előző cikkemben részletesebben ismertettem, hogy milyen esetekben harcoltuk volna ki a pótselejtezős 2. helyet, aminek ugye egyik tétele az volt, hogy nekünk 5 gólos győzelmet kellene aratni a hazaiak felett. Nos, ebben szerintem a legelvakultabbak sem hittek vagy hihettek, de én magam is egyértelműen azt vártam, hogy valamivel felszabadultabban, kultúráltabban, szebben és jobban is játszunk, mint nagy nyomás és elvárás terhe alatt mondjuk a portugálok ellen. A helyzet az, hogy rögtön az összeállítással kezdődtek ugye a "bajok". Véleményem szerint egy és alapvető gond illtve hiba van a társasággal: egy része olyan "focistákból" áll, akiknek évek óta, csak a neve van jelen a válogatottban, és sajnos nem társul mellé említésre méltó teljesítmény. Így van ezzel szerintem Torghelle Sanyi is. Most komolyan, valljuk meg őszintén: szerzett gólt régebben, de tényleg egy csatáros rendszerben vele képzeljük el azt, hogy gólokat lövünk olyan válogatottaknak mint a svéd, a dán vagy a portugál? Nem hiszem, hogy ne lenne jobb ebben a pozícióban... Rögtön itt van a debreceni illetőségű Rudolf, az U20 - soknál is bizonyító, és most Athénban edződő Németh, hogy csak két nevet említsek. Szóval véleményem szerint ez a poszt sántít nekünk egy ideje. De lépjünk tovább. Nagy meglepetésre kimaradta kezdőből, de még a keretből is egy "nagy" név: Gera. A kedves látogatók már tudhatják, de azért leírom: késett a taktikai értekezletről, aminek hatására Koeman kihagyta a keretből. Zoli, válaszul fogta magát, és szinte szó nélkül visszautazott Angliába. Költői kérdés: egy profi valóban így viselkedik? Nem csak a hazautazásra gondoljunk elsősorban, hanem rögtön a késésről is... Véleményem szerint Erwin joggal kérhette számon a késést. Ám ez már más téma. Vissza a meccshez és a kerethez. Kimaradt tehát olyan játékos is, aki annak idején meghatározó volt a csapatban, most azonban fegyelmezetlenségének következményeként még csak a padról sem szemlélhette társait.

A mérkőzés nagy részében tudásuktól jóval elmaradó dánok futkostak a pályán fel alá,  de még így is dolgoztak ki helyzetet bőven ahhoz, hogy nyeregben érezhessék magukat ami a mérkőzés végkimenetelét illeti. Az azonban már a meccs előtt tény volt: a hazaiak csoportelsőként automatikusan kvalifikálták magukat a jövő évi tornára. A magyar válogatott azonban már a kezdéstől jól mozgott, helyenként igen jól szerzevte védekezését, és még az is mondható, hogy partiban voltunk. Olyannnyira, hogy Buzsáky egy nagy, ám Őt szerencsésen elérő passz nyomán az első félidő 35. percében a mieinknek szerzett vezetést. Hidegzuhany a hazaiaknak, nekünk pedig kellemes meglepetés. A második félidő játéka annyiban változott, hogy a dánok helyenként már kétségbeesetten ívelték fel a labdát, és tanácstalanul passzolgattak, fogást keresve rajtunk. Babos kapuson nem tudtak szerencsére kifogni: a jó napot kifogó hálóőr még a távoli kísérletezéseket is remekül, nem egyszer bravúrral és parádésan hárította. Majd jött a 71. perc, ami egy remek támadást eredményezett a mi oldalunkon. A vége az lett, hogy Varga a felsőlécet találta el. Most a hazaiaknak volt szerencséje, és ami elmondható volt: megérdelemtük volna a 2. találatot is. Ám így is lehoztuk a meccset az első félidőben szerzett góllal, meglepetésre megverve Dániát. Ennek a mérkőzésnek azonban számomra más volt az érdekessége: a helyenként felbukkanó új magyar arcok a pályán küzdöttek, hajtottak és igenis, helyenként jól játszottak. Csak kár, hogy ez a játék, és egy ilyen eredmény az utolsó fordulóban már semmit sem jelentett, hiszen így is 4. helyen végzett a csapat. Bár ha nagyon kellettek volna a pontok Aggeréknak, valószínűleg ők is jobban kapkodtak volna. Mindenesetre szép volt fiúk!

Van azonban egy másik, igencsak figyelemre méltó válogatottunk is, akinek ma kemény meccse lesz. Igen, ők a manapság sokat emlegetett magyar U20 - s csapat. Ghánától kikaptunk drámai csatában 3 - 2 - re, egy olyan mérkőzésen, ahol érthetetlenül adtunk egy félidő előnyt az afrikai csapatnak, majd a második félidőt végig támadva visszahozták a fiúk a reményt, azonban így is vesztett a csapat. Sajnálatos és bosszantó az is, hogy annyi és olyan helyzet került kidolgozásra, amiből nem szépíteni, nem csak egyenlíteni, de minden túlzás nélkül nyernie kellett volna Egervári Sándor csapatának, de ez a bravúr nem jött össze sajnos. Ám ma, a bronzmeccsen bizonyíthatnak, ha még kell valakinek: remek társaság az övék. Az Aranycsapat remeklése óta nem volt olyan válogatottunk, amelyik ilyen messzire eljutott volna egy világversenyen. Némethék azonban egy szépen csillogó éremmel térhetnek majd haza Egyiptomból, de ehhez még le kell győznünk Costa Rica válogatottját. Semmi kétségem, hogy a többek között Komannal is újra kiegészülő gárda kitesz magáért, hiszen szépen szeretnénk búcsúzni a viadaltól. A lényeg: van egy csapatunk, egy válogatottunk megint, akikben lehet és érdemes is bízni, akiknek megéri szurkolni, és akiket öröm nézni játék közben. Reméljük ma is ezt teszik majd, és ha egyszer a nagy válogatott küszöbén is átlépdelnek, maradandót alkotnak majd.

Aki szeretné megtekinteni a mérkőzést az kapcsoljon ma 16:45 - kor az m1 - re és szurkoljon.

Hajrá magyarok!